Mielőtt nekiláttam ennek a bejegyzésnek, sokat gondolkoztam, hogy blogcímet váltok, hátha akkor hosszabb ideig "láthatatlan" maradok és nyugodtan írhatok, mert nem szerettem volna újabb megkeresést. De elég idő telt el remélhetőleg az utolsó lényegesebb bejegyzésem óta ahhoz, hogy egy bizonyos személy már ne kövesse árgus szemekkel, vajon írok-e vagy sem, és ne vegye fel velem újra a kapcsolatot bármilyen formában is, bármilyen célzattal, hogy lebarmoljon a saját jellemtelensége okozta kavar miatti gondolatkiírásaimért. Viszont ahhoz nem telt el elég idő, hogy ne jusson eszembe az, ami történt, ami megválaszolatlan maradt. Jó, igaz, valószínű nem is fog soha eltelni annyi idő, nem is fog elmúlni nyomtalanul, mert van mi emlékeztessen rá. Ez az emlékeztetés, az ezt a negatív hatású korszakot megtestesítő tárgy a részem lett a maga kettősségével, bennem van, ezáltal benne van minden mozdulatomban, minden tevékenységemben és pillanatomban. A negatív emlékeztető jelentését nem tudom csak úgy egy dobozba rakva a szekrény mélyére rejteni, egy gödörbe elásni vagy kidobni a kukába, mint lehetne ezt tenni más tárgyakkal, helyette velem van kettős emlékezettel, bármerre járok, bármit csinálok. Kettős, mert egyszerre jelenti egy sötét korszak emlékeit és egy megadatott második esély szimbólumát is. Igyekszem utóbbira koncentrálni, hiszen a második esély nem mindenkinek adatik meg.
De vannak gondolatok, vannak vissza-visszatérő, alvás helyett ébren tartó témák és kérdések hét év után is a fejemben, amik időről időre előkerülnek, holott a feledés homálya, az emlékek halványodása sokkal megnyugtatóbb lenne.
Írok, ha úgy tetszik folytatom. Nem tervezek révedezni, ringatni magam álomvilágban és ecsetelni, milyen érzések fűztek egy emberhez, nem tervezek konkrétan a kilétéről írni (nyugodjon csak meg) jobbára inkább csak általánosnak is tekinthető felvetéseket, gondolatokat próbálok kibogozni, amiknek persze az én életemben is voltak/vannak aktualitásai. Foglalkoztatnak konkrét kérdések, amiken az ember elgondolkozik akár általánosítva is. Én is ezt teszem. Persze a szubjektivitás kisebb-nagyobb mértékben témától függően benne van, hiszen a saját gondolataim saját tapasztalás alapján jelentkeznek első sorban. És ha érintett volt az ember adott témákban, nehéz elvonatkoztatni teljesen. Talán nem is lehet tökéletes az elvonatkoztatás soha senkinél, mert az élmények, a tapasztalások befolyásolják az ember viszonyát minden kérdésben, témában.
Néhány ilyen téma címszavakban: - lopott idők, - a pénz, - érték ... 

Dávid

Elérkezettnek érzem az időt, hogy a hallgatásom után újra billentyűzetet ragadjak és írjak, kicsit kiadjam a gondolataim magamból. Igen, ennyi idő után is eszembe jutnak gondolatok, kérdések, formálódtak vélemények, amiket miért tartsak magamban, ha akkor csak tovább foglalkoztatnak, legyen szó róla vagy teljesen más témákról. Úgyhogy írok arról, ami bennem van. Az is lehet, hogy visszaállítom a megjegyzés írási lehetőséget, bár ezt is azért nem tettem meg eddig, mert nem akartam, hogy egy bizonyos személy írogasson ha épp nem tetszik neki, hogy élek és blogolok. Ezen még gondolkozom kicsit. De addig is leszögezem: ez egy magánblog, saját megélt érzéseken alapuló történésekkel és gondolatokat megindító témákkal kapcsolatban született és születik minden bejegyzés. Szóval ha valami általánosnak tűnik, annak is megvan a saját alapja, a mozgatórugója vagy ha úgy tetszik, kapcsolódási pontja, amiért írok róla. Jó olvasást majd mindenkinek, aki gondolja, hogy elolvassa. :)

Dávid

Az elmúlt hónapokban hanyagoltam az írást, a sérülésemmel összefüggő kisebb-nagyobb problémám volt és azzal foglalkozni fontosabb volt, mert nem mindennap kap az ember új esélyt az életre, ezért az épségemet kellett előtérbe helyezni. Most rendben vagyok azt hiszem, annak ellenére, hogy a régi már nem leszek a körülmények miatt és az élet is csak kuszább lett számomra, de folytatom. Miért és mi haszna lehet? - merülhet fel a kérdés. Mert néhány kiírásra váró gondolatom még van. Egyszerűbb és gyorsabb lett volna annak idején egy beszélgetéssel, meghallgatással zárni mindent, de nem rajtam múlt egyszer sem, nem menekültem a beszélgetés elől. Viszont kimondatlanul cipelni nem fogok semmit magamban más miatt, így kiírom. Ennek lesz aki nem fog örülni, tudom és sajnálom, mert egyszer elismert részéről is, hogy finoman szólva sem volt szép a szórakozás, így tudom, hogy visszaolvasni sem lesz öröm számára, hogy írok. De köze nincs hozzám és a bloghoz sem és magamat kell egyenesbe hoznom, amúgy is lesz ami emlékeztessen egy életen át erre az időszakra a negatívumokkal, legalább ki nem írt gondolatok ne maradjanak hátra. Szóval most megvagyok, így jöhet majd egy két gondolat kiírása, és mivel a novemberi "túl happy-nek" tűnő bejegyzés is inkább csak a dolgok pozitív szemlélete iránti akarat volt, mintsem rózsaszínködös szentimentalizmus, így az átmenetileg levett bejegyzések lényegesebbjei is lassan visszakerülhetnek, mert így teljes az általam megélt történet. 

:)

Dávid

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Dávid

Kis pihenés

Ahogy közeledtek az ünnepek, jobbnak gondoltam, ha nem az írással foglalatoskodom. De januárban folytatom az írást, már a téma is rég megvan, így aki vissza-visszatér időnként, annak jó olvasást kívánok. Addig is mindenkinek feltöltődést, sok pihenést, vidámságot és értékes emberi kapcsolatokat kívánok!

Üdvözlettel: D.

Tök jól vagyok! :)

Mozgalmas időszak van a hátam mögött, néhány érdekes és számomra új élménnyel, néhány negatívummal, sok munkával ami kihívásokkal teli, időnként kikapcsolódással, kis kirándulásokkal, néha elvonulással és időnként kis gondolkodással. A mellettem állók miatt és a sűrű időszak miatt sem volt szükségem arra, hogy mostanában monumentális bejegyzéseket írjak. Igaz, időm sem volt rá, meg kedvem se, mert volt egy újabb leteremtésszagú üzenet, de igyekszem kizárni mindent, ami keserűséget okozhatna. Téma lenne, gondolat szintén van, de a sok munka és mellette azért egy kis pihenés, a kikapcsolódás az időm nagy részét szerencsére kitöltötték. És a barátok persze. Igyekszem úgy a mának élni, hogy készülök a holnapra is. Persze jól esik néha megpihenni és csak lenni, semmivel nem foglalkozni, csak olyan dolgokat csinálni, amik kikapcsolnak. Keretek között, körültekintően hétköznapi életet élni. Persze nincs olyan nap, hogy ne érezném a tompa fájdalmat, ami része a mindennapoknak és emlékeztet egy rossz időszakra, de olyankor pihenek és várom, hogy elmúljon, a figyelmemet meg elterelem róla. Sok dolgot sikerült átértékelni, így bár vannak teljesítendő vágyak, képzelgések, amiket szeretnék megvalósítani, de tudom, mit nem lehet és ezt elfogadom és maradnak képzeletbeli utazások egy képzeletbeli világban. :) Néha azon is gondolkodni szoktam, hogy hol kerülhettem volna el a velem történteket, hol kellett volna azt a bizonyos határt meghúzni és embereket kizárni, de az ilyen alkalmak többségében nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a negatív hozzáállás, az az időszak elmúlt, hogy mások által tépett sebek miatt keseregjek vagy érezzem rosszul magam. Előre tekintek, és ez számít. Jó, ember vagyok én is, ez nem mindig sikerül, de elhatalmasodni nem hagyok semmit, mindig van újabb nap újabb kihívásokkal, minden nap "pörgök" amennyire lehet, ésszerűen és minden nap állnak mellettem, ha szükségem van rá és ez pozitív energiát ad sokszor. Jó érzés fontosnak lenni másoknak érdek nélkül is, jó érzés a törődés, egy egy érdeklődő kérdés, az apróbb és nagyobb segítségek, amikkel körülvesznek ha szükséges, a biztatás, amit időnként kapok ha valami újba vágok bele és látják a haladást, fejlődést. :) Meg persze jön a tél, jönnek az ünnepek. Lassan hangolódni kell rá, igaz, az ezzel járó tömeg nekem sok, de valamit valamiért. Szerencsére ahogy említettem, van néhány ember mellettem, akikkel tartalmas időt tölthetek és ha segítségre szorulok, bármiben segítenek. Persze még mindig a legtöbb dolgot egyedül akarom végigvinni, ez büszkeség kérdése, de be kell látni, hogy ez nem mindig működik. De sebaj, minden nap tartogat valami újat, csak észre kell venni. :) Jó érzés, hogy vannak emberek, akikre számíthatok, akik figyelnek rám, mellettem állnak mindenben, értékelnek és elfogadnak a hibáimmal, korlátaimmal és nem csak beszélnek a levegőbe és kárt okoznak másokban, hanem támogatnak, bizonyos értelemben büszkék is rám. Minden embernek szüksége lenne ilyen környezetre ahol nincs önzés, számítás, nincsenek érdekek és tiprás, kihasználás, nincs rohanó világ, ahol átlépünk a másik felett gátlástalanul, ha az érdekünk úgy kívánja..., csak értékes emberi kapcsolatok vannak. Kell mindenkinek a pozitív légkör és energia. :) Emiatt veszem le a korábbi bejegyzéseket, mivel azok számomra sok fájdalmas időt tartalmaznak, kivéve egyet, aminek tartalma ébresztő pofonként hatott rám és emlékként kísér végig valaminek a következményeként. Nem kívánok senkinek ilyen komoly "ébresztőt".
De lássuk meg a jót ebben is, kiderült, kit/kiket nem érdekelt igazán a helyzetem annak minden lehetséges következményével, ahogy az is, hogy kit igen, ki az, aki értékel, kinek számítok, ki az aki mellettem állna mindenben, kik az értékes emberek az életemben, kik "szeretnek". Én igyekszem ilyen emberekkel körülvenni magam, keresni a kihívásokat, meglátni mindenben a jót és talán ez az igazi új élet, ami várt eddig rám, amire koncentrálni kell.  :)

D.

Gerinctörés a diagnózis

Üdv Mindenkinek! Gondoltam megosztom veletek ezt a korántsem felemelő hírt is. 

Igen. Eltört a gerincem. Kórházban élvezhetem a "kellemes Húsvéti Ünnepeket". Sajna ez most nem a vicc helye. Bár az lehetne. Én örülnék neki a legjobban.

És bár nem kell bizonygatnom semmit, de van orvosi leletem, röntgen és CT felvétel bőven. 

Jelenleg is kórházban fekszem, ezért sem tudtam teljesíteni amit ígértem a bejegyzések, hanganyagok, képek feltöltésével kapcsolatban.

Bocsi, de kórházi ágyhoz vagyok kötve.

"T. bácsi"! Tőled elnézést, hogy ha a nagy hallgatás miatt itt tudod meg a dolgot, de nem akartam a pánikot kelteni, ezért nem mondtam el korábban. 

DnL