Oldalak

2018. augusztus 12., vasárnap

Mielőtt nekiláttam ennek a bejegyzésnek, sokat gondolkoztam, hogy blogcímet váltok, hátha akkor hosszabb ideig "láthatatlan" maradok és nyugodtan írhatok, mert nem szerettem volna újabb megkeresést. De elég idő telt el remélhetőleg az utolsó lényegesebb bejegyzésem óta ahhoz, hogy egy bizonyos személy már ne kövesse árgus szemekkel, vajon írok-e vagy sem, és ne vegye fel velem újra a kapcsolatot bármilyen formában is, bármilyen célzattal, hogy lebarmoljon a saját jellemtelensége okozta kavar miatti gondolatkiírásaimért. Viszont ahhoz nem telt el elég idő, hogy ne jusson eszembe az, ami történt, ami megválaszolatlan maradt. Jó, igaz, valószínű nem is fog soha eltelni annyi idő, nem is fog elmúlni nyomtalanul, mert van mi emlékeztessen rá. Ez az emlékeztetés, az ezt a negatív hatású korszakot megtestesítő tárgy a részem lett a maga kettősségével, bennem van, ezáltal benne van minden mozdulatomban, minden tevékenységemben és pillanatomban. A negatív emlékeztető jelentését nem tudom csak úgy egy dobozba rakva a szekrény mélyére rejteni, egy gödörbe elásni vagy kidobni a kukába, mint lehetne ezt tenni más tárgyakkal, helyette velem van kettős emlékezettel, bármerre járok, bármit csinálok. Kettős, mert egyszerre jelenti egy sötét korszak emlékeit és egy megadatott második esély szimbólumát is. Igyekszem utóbbira koncentrálni, hiszen a második esély nem mindenkinek adatik meg.
De vannak gondolatok, vannak vissza-visszatérő, alvás helyett ébren tartó témák és kérdések hét év után is a fejemben, amik időről időre előkerülnek, holott a feledés homálya, az emlékek halványodása sokkal megnyugtatóbb lenne.
Írok, ha úgy tetszik folytatom. Nem tervezek révedezni, ringatni magam álomvilágban és ecsetelni, milyen érzések fűztek egy emberhez, nem tervezek konkrétan a kilétéről írni (nyugodjon csak meg) jobbára inkább csak általánosnak is tekinthető felvetéseket, gondolatokat próbálok kibogozni, amiknek persze az én életemben is voltak/vannak aktualitásai. Foglalkoztatnak konkrét kérdések, amiken az ember elgondolkozik akár általánosítva is. Én is ezt teszem. Persze a szubjektivitás kisebb-nagyobb mértékben témától függően benne van, hiszen a saját gondolataim saját tapasztalás alapján jelentkeznek első sorban. És ha érintett volt az ember adott témákban, nehéz elvonatkoztatni teljesen. Talán nem is lehet tökéletes az elvonatkoztatás soha senkinél, mert az élmények, a tapasztalások befolyásolják az ember viszonyát minden kérdésben, témában.
Néhány ilyen téma címszavakban: - lopott idők, - a pénz, - érték ... 
Dávid

2018. április 29., vasárnap

Elérkezettnek érzem az időt, hogy a hallgatásom után újra billentyűzetet ragadjak és írjak, kicsit kiadjam a gondolataim magamból. Igen, ennyi idő után is eszembe jutnak gondolatok, kérdések, formálódtak vélemények, amiket miért tartsak magamban, ha akkor csak tovább foglalkoztatnak, legyen szó róla vagy teljesen más témákról. Úgyhogy írok arról, ami bennem van. Az is lehet, hogy visszaállítom a megjegyzés írási lehetőséget, bár ezt is azért nem tettem meg eddig, mert nem akartam, hogy egy bizonyos személy írogasson ha épp nem tetszik neki, hogy élek és blogolok. Ezen még gondolkozom kicsit. De addig is leszögezem: ez egy magánblog, saját megélt érzéseken alapuló történésekkel és gondolatokat megindító témákkal kapcsolatban született és születik minden bejegyzés. Szóval ha valami általánosnak tűnik, annak is megvan a saját alapja, a mozgatórugója vagy ha úgy tetszik, kapcsolódási pontja, amiért írok róla. Jó olvasást majd mindenkinek, aki gondolja, hogy elolvassa. :)

Dávid

2018. február 8., csütörtök

Az elmúlt hónapokban hanyagoltam az írást, a sérülésemmel összefüggő kisebb-nagyobb problémám volt és azzal foglalkozni fontosabb volt, mert nem mindennap kap az ember új esélyt az életre, ezért az épségemet kellett előtérbe helyezni. Most rendben vagyok azt hiszem, annak ellenére, hogy a régi már nem leszek a körülmények miatt és az élet is csak kuszább lett számomra, de folytatom. Miért és mi haszna lehet? - merülhet fel a kérdés. Mert néhány kiírásra váró gondolatom még van. Egyszerűbb és gyorsabb lett volna annak idején egy beszélgetéssel, meghallgatással zárni mindent, de nem rajtam múlt egyszer sem, nem menekültem a beszélgetés elől. Viszont kimondatlanul cipelni nem fogok semmit magamban más miatt, így kiírom. Ennek lesz aki nem fog örülni, tudom és sajnálom, mert egyszer elismert részéről is, hogy finoman szólva sem volt szép a szórakozás, így tudom, hogy visszaolvasni sem lesz öröm számára, hogy írok. De köze nincs hozzám és a bloghoz sem és magamat kell egyenesbe hoznom, amúgy is lesz ami emlékeztessen egy életen át erre az időszakra a negatívumokkal, legalább ki nem írt gondolatok ne maradjanak hátra. Szóval most megvagyok, így jöhet majd egy két gondolat kiírása, és mivel a novemberi "túl happy-nek" tűnő bejegyzés is inkább csak a dolgok pozitív szemlélete iránti akarat volt, mintsem rózsaszínködös szentimentalizmus, így az átmenetileg levett bejegyzések lényegesebbjei is lassan visszakerülhetnek, mert így teljes az általam megélt történet. 
:)
Dávid